Az előző, az amolyan nulladik nap volt csak, mint a fesztiválokon;)

Szóval kedd. 10 perccel az ébresztőm előtt gyönyörűségesen pattannak ki a szemeim, hogy aztán A-C. megreggeliztessen a homemade barna kenyérből és lekvárból, na meg valami furcsa zöld teából álló menüvel. Kicsit nevetnem kell magamban, hogy M. anyám kiokosított, hogy hogyan egyek szépen mindent a franciáknál (szalvétát az öledbe lányom), az első élményem meg az, hogy olyan laza a prof, hogy tányért sem kapok :D Hát jó, ebbe azért még nem halok bele. Teperés az egyetemre, be a "labor"-nak becézett irodába (azóta sem értem, mitől labor). Megörülés N-nek, akit másfél éve nem láttam (jó, előtte is csak kb 3x), és megismerkedés A-S-sel, aki nem nagyon szeret angolul beszélni, de hátha jól jön még nekem ez a tulajdonsága. :) A gyors látogatás után megjárjuk A-C proffal a bürokrácia útvesztőit: elküldenek A-ból B-be, B-ből biztosítást kötni a szobára - addig nem kapom meg a kulcsát, amíg különböző katasztrófák ellen nem védett! - amit A-C gálánsan kifizet: értetlenkedő tekintetemre megnyugtat, hogy elég lesz nekem a lakbér is, higgyem el... eléggé igaza van, biztos ami biztos két havi kolidíjat is lehúznak rólam tout suite.Hát jó, essünk túl rajta... Beköltözöm a koliszobába, A-C magamra hagy, hogy menjek vissza a laborba nyugodtan ebédelni a lányokhoz, neki most dolga van (as usual, mint azóta kiderült...). Most jön el a pillanat egy pici hullámvölgyre: a koliszoba szörnyen lepukkant, visszasírom a debreceni orvosi kar koliját.. egyedül vagyok, kicsi vagyok, nem akar működni a net a gépemen... gyors nyavalygás következik a viber segítségével, majd nagy levegő, kipakolás, és indulás az irodába. Közben a net is megjavul, köszönöm istenem. Persze rossz felé indulok, de sebaj, valahogy megtalálom az irodát, végigsuhanok a lepusztult egyetemi épületeken - megint: visszasírom a magyar felsőoktatási intézményeimet (ezt is megértük ;). A kolléganők azonnal szárnyaik alá vesznek, kicsit talán túlságosan is: ettél már? ó, akkor gyere velünk... vannak cuccaid? törölköző? kozmetikumok? tányérok? poharak? mosogatószivacs? - rögtön gazdagabb leszek egy szatyornyi cuccal, ami nagyon jól jön actually.. majd mindezek tetejébe elvisznek kocsival vásárolni: bizonygathatom én, hogy nem akarok sok mindent venni, meg hogy A-C nagyjából elmondta merre van a szüpermarket, nem hagynak magamra :) szóval díszkísérettel vásárolok... mondjuk ezt pont nem szeretem, de ám legyen...el is tapsolok rögtön 50 EUR-t csak a legszükségesebbekre:/ Semmi baj, legalább cipekedni nem kell.. A-S még rajzol nekem egy térképet, merre is menjek a belvárosba, ha nem bírnék nyugton ülni, aztán: á demain! Take a nap! érzékeny búcsú másnapig.

Persze nem bírok nyugton ülni. A szobám kezd élhető lenni a bevásárlásnak és szétpakolásnak köszönhetően...

Azért a csapot, azt figyeljétek meg. Az ott egy hideg, és egy meleg csap, külön-külön, bizony. Eddig azt hittem (úgy hallottam, azt beszélték...) hogy ez az íreknél dívik, meg úgy arrafele.. hát úgy látszik nem csak feléjük :) Tudom, van megoldás ;D

A koliszobához jár a mosdókagyló, meg egy gardróbszekrény, bizony. Ez tök jó. Ellenben közös (és koedukált) a WC és a zuhanyzó... na nem _annyira koedukált, van saját ajtaja a zuhanyfülkéknek;) viszont a fürdőben nincs ám mosdókagyló...! Ennek a jelentőségét in real life tapasztalhatod meg, ha most semmiségnek tűnik. Megsokszorozza a szoba-fürdő-konyha közötti szaladgálást, ha van egy minimális igényed a higiéniára, az biztos. Aztán lehet reménykedni, hogy másnak is van, és nem WC-konyha sorrendet tartja :) A konyha is közös (és koedukált :D). A hűtőkön lakat - fő a bizalom :) A' propos hűtő. Hűtő? Hát, zúg meg világít, a hűtés kevésbé megy neki. Mondhatni semennyire. Ehhez érdemes hozzáképzelni ahogy az Ismeretlen Lakótársak napokig érlelik a banánt és nyers húst (hiányosan csomagolva offc.) egymás társaságában... hogyismondjam: békés együtt élésben.. - igen gyorsan szereztem be zárható műanyag dobozt az utánozhatatlan bukénak köszönhetően. :)

Na mindegy is, kedd délután: fedezzük fel a várost!