Suhannak a hétköznapok - már megint mindjárt péntek vaaan! :)

A héten újabb adminisztrációs bukfencek léptek föl a helyi diákká válásom rögös útján (igen, ez már a 3. hét volt. igen, még mindig nincs diák igazolványom.). Kiderült, hogy franciára sem járhatok, ha PhD hallgató vagyok - hát én valamit nagyon elszámoltam ezzel az időzítéssel. Miért nem tudtam Biosz BSc-ről kimenni Erasmusozni, mint minden rendes ember? Nem lenne gondom vele, hogy 18-22 éves mindenki a koliban a szinten... járnék órákra... satöbbi :P És körülbelül annyira nemtudnék franciául, mint most^^ 

Voltam Erasmusos diákokat köszöntő...eseményen. Amit nagyképűen koktél-partinak hirdetett az egyetem :D na,hát nem igazán így néz ki egy koktél parti külföldi diákoknak... tanulhatnának a németektől, akiknél ilyen volt _anno:

vagy az írektől esetleg :))

Na itt csak gyümilevet kaptunk és falatkákat (és ezért nem is fotóztam:), amit rengeteg várakozás, egy csoportkép a lépcsősoron és némi bevezető-bemutató beszéd előzött meg. Hát ennyi. Nem volt nagy szám. Nem láttam magyarokat, és főleg mindenki a saját nációjának kis csoportjával álldogált, és beszélt a saját kis nyelvén. Oké, oké, érdekes volt látni ennyiféle emberkét: Elefántcsontparttól elkezdve, Szenegálon keresztül, Algéria, Tunézia, Ukrajna, Bulgária, Románia, Olaszország... rengeteg spanyol, német és... marokkói :P A teljesség igénye nélkül természetesen:) Na már épp leléptem volna, amikor betámadott 3 marokkói srác túláradó közvetlenséggel és lelkesedéssel, úgyhogy onnantól levakarhatatlanok voltak, akár akartam őket akár nem: az egyik srác bűvészkedett, úgyhogy azonnal neki állt pénzérméket dobálni egyik kezéből a másikba, és mindenféle lehetetlen helyekről előszedni :) Tényleg ügyes volt elnevetgéltem rajta... aztán előkapott egy pakli kártyát is, ami valahogyan a szájából jött ki legközelebb - ha belegondolok, hogy én kevergettem meg neki, és hogy előtte már hányszor jött ki a szájából, akkor annyira nem érzem jól magam :D blő. Megbeszéltük, hogy ki vagyok mi vagyok, miért vagyok, és hogy menjünk inni! - hát jó, akár... mondtam, míg rá nem jöttem, hogy a menjünk inni, az az egyik srác albérletét jelenti. Na hát azt biztos nem, úgy hogy vadidegenek vagytok srácok, és én vagyok az egyetlen lány.. Mondtam nekik, hogy ha mennek utána a városba, akkor esetleg később csatlakozom hozzájuk, ennyi, kész. Gyorsan megfogalmazódott bennem, hogy ez sem olyan jó ötlet: oké, marokkói akcentussal hallgatni ezt még vicces volt (ez van, ha az embert szuzannának bírják csak hívni külföldön..:D), de mikor az egyik srácról kiderült, hogy két emelettel alattam lakik, és minden vágya, hogy most azonnal megmutassa a szobáját, és azonnal igyak vele valamit, miközben a fülembe suttogja, hogy (because I like you), az mán sok. Szóval ennyit róluk, szegény Anisse-tól még kaptam vagy 5 nem fogadott hívást az éjszaka, de szerintem túléli:D

Marokkó vol. 2.: tegnap békésen sétálok az utcán, és zenét hallgatok... egyszerre csak vadul elkezd integetni egy kávészínű vigyorgó srác (na mondom úristen, ez még vajon a csütörtöki társaságból való..?) - kiveszem a fülhallgatóm, megállok, elkezd hadarni nekem marokkói-franciául (N megnyugtatott: néha ő sem érti az akcentusukat)

-sorry, I don't understand....

-Oh, you don't understand! I've just said to you that you are very cute and I wanna at least say hi to you!

...köszipuszi, mennék már, igen, Magyarországról jöttem... 

-at least give me your telephone number!! - susogta a fülembe (ez is!). Úgy érzem az én telefonszámom már túl sok embernek megvan a világon :) Mondjuk akkor ez már nem oszt-nem szoroz :P Mindenesetre így legalább elszabadultam..

Üzenet a faliújságról: tudtátok, hogy itt is vannak punkbandák? Grindcore is:D rendes hely ez, na...:D Szerintetek, mit nézzek meg mostanában? :))