Na, gondolom mindenki megunta a magányos kirándulásaimat... kicsit én is :D Úgyhogy a változatosság kedvéért elmentem zülleni az éjszakába... a kolesz facebookcsoportján keresztül megszervezett kis eseményre. 

Azóta is próbálom kiheverni:D (Mintha pár éve ez még könnyebben ment volna... vagy csak képzelem?:) - najó, ezt vasárnap írtam, ma meg kedd van, szóval köszönöm, azóta már kihevertem, jöhetne a következő, ha nem ütközne a nagyonfontos utazásaimmal:)

Szóval a csodálatos keveréknyelven lekommunikált találkozó este 9-kor valósult meg a koli előtt, ahol rögtön megismerhettem a francia szervezőfiút (call him D), egy moldáviai srácot (ő aranyos, talán V), egy breton fiúcskát (Y), aztán eccercsak csatlakozott hozzánk Francia Guyana és Madagaszkár is - még a kezdőbetűiket se tudom:) Persze még további népeket vártunk, mert hát Franciaországban annyira nem szokás komolyan venni az indulás időpontját, úgyhogy addig EU-s bort adogattunk körbe.. Hát elég vacak volt, mit ne mondjak, de szerintem tökéletesen illett a koli-feelinghez :) A bor kivégeztében a koli melletti bokor rejtélyes legmélyén kötött ki, ahol a csörrenésből ítélve jó társaságba került^^

-oh, do you think its leaves will fall in the winter...?

-no, I think it's not that kind of plant..

- maybe it's better for everybody.. :D

na, szóval elvoltunk, megtalált minket a Koleszmacska is - helyi cirmos, asszem már egyszer lőttem róla egy képet a blogba:) Keservesen nyávogva próbálta elérni, hogy... tképpen nem tudom mit, lehet, hogy a földszinti lakók be szokták engedni a szobájukba, mert nagyon úgy tett, mint aki be akar kéredzkedni - körbenyávogta az összes ablakpárkányt szerintem^^ Engem szeretett, a srácokat nem:) D mindenképpen azt akarta, hogy játsszon a lézerfényű kulcstartójával - hát ha láttál megvető tekintetet macskától, akkor ez az volt..:D Give up - nevettem ki D-t^^  Ó, a látszat ellenére néha franciául is beszéltünk, vraiment. Közben megjöttek a többiek (Marokkó again..., +Algéria) és elindultunk, hogy sört vegyünk valami kisboltban, amit aztán megihatunk egy parkban - szerintem ez tényleg, mindenhol így működik a földön..:)) Kötelező körök lefutása: helló ki vagy, hány éves vagy, mit tanulsz...  Madagaszkár szerint 18 éves vagyok, a többiek szerint meg kb 20-22. Ez megnyugtató, bien sur :)) ---- -Oké, persze, 20 vagyok, hát nem is 18... - egyeztem bele.. :D

-és mit csinálsz itt?

-doktorandusz vagyok.

-hé, akkor nem lehetsz 20 :P

- na jó... T_T

Az ABC-ben (izé, bocs: Carrefour :) gyorsan gazdagabbak lettünk 24 kisüveges sörrel, és egy doboz jégkrémmel^^ Mindenki perfekt mód beszél franciául amúgy, vagy mert itt tanul évek óta, vagy mert alapból ez a második nyelv az országában... hát mindegy, azért a kedvemért folyton angolul is beszélt mindenki, amiért big respect, és köszönet, és tök jó érzés volt, hogy törődnek az egyetlen nyomival, aki képtelen normálisan franciául kommunikálni. A, az egyik  marokkói mondjuk olyan szinten nem beszél angolul, hogy tök jól rákényszerített a francia mondatok elnyöszörgésére:) Jó, hát ez van, menni fog... majd egyszer:P A következő ösztöndíjamon:D 

Az egész este legjobb momentuma nekem a mindenféle nációk éneklése volt. Valaki kitalálta, h mindenki énekeljen valamit a saját nyelvén... hát annyira jó volt hallgatni, hogy ilyen sokfélék vagyunk, és mindenki örül a másik dalának, és figyel meg biztatja, meg minden, hogy már már egy giccses amerikai film megható jelenetében éreztem magam :) Úgyhogy gyorsan elnyomtam az Utca, utca, bánat utca kezdetű népdalt abból az enyhén ittas megfontolásból, hogy valami olyat kell énekelni, amiben hajlítás van, az nemzetközileg szép. :D Hallgatták néma csendben, imádtam <3 ("Street of sadness" - mondtam magyarázatképpen:) Na innentől A, egy újabb marokkói srác teljes mértékben úgy érezte, hogy én vagyok az új legjobb barátja... (we will be just friends, because I respect looove! - hallottam vagy százszor az éjjel folyamán:P)  Ennek köszönhetően bármikor mehetek hozzá Marokkóba, és részletesen megismertem a 7 éves kapcsolata tragikus végét is. Kicsit túl részletesen. Meg is untam, mire bezárt a hely... ja, merthogy közben: - elindultunk egy zenés-táncos helyre, ahol nagyon sokan voltak, úgyhogy továbbmentünk egy másikba ami a kikötő mellett volt, és ahol további söröket fogyasztottunk.

Az éjszaka folyamán kiderült még továbbá, hogy:

-Hungarians are strong! We can drink! :D

-Valamint: "még sosem találkoztam magyarokkal, de ha annyit mosolyognak, mint te, akkor kedvelem őket" :)

-Itt is könnyedén találhat Trónok Harca fanatikust az ember (már hivatalos vagyok egy sorozat-maratonra..)

-A nemzetközi énekelgetésből pedig az algériai lány, és a breton fiú dala tetszett nagyon<3 

Hajnali 3 fele elindultunk végre haza - baromi messze voltunk a kolitól, belém meg egy részeg érzelmesen ittas marokkói próbált kapaszkodni, úgyhogy épp annyira nem lelkesedtem az életért - azért még a főtéren sikerült megállnunk vagy 20 percre, mert beleakadtunk egy másik igen nemzetközi társaságba, akiknek dobjuk is volt. Így aztán az algériai, marokkói mindenféle emberek gyorsan elkezdtek dobolgatni, meg énekelni, meg táncolni csak úgy spontán. Csíptem volna a dolgot, de már tényleg nagyon lecsukódtak a szemeim, úgyhogy egy idő után elkezdtem búcsúzkodni - mire mindenki rájött, hogy igazából jönni akar -.- 

4 körül már haza is értünk, jee! Még jó, hogy óraállítás volt^^

The end. Tegnap is mennem kellett volna breton dancinget nézni, meg holnap is _egyszerűen_muszáj ott lennem a nemtommilyen partyban - mondta az előbb D és a többiek, akiknek vad Szuzaaaanaaa! ordítását nem nagyon lehetett kikerülni a koli előtt. Hát, majd meglátjuk. :)