Fú, el sem hiszem, hogy elment még egy hét - gyorsabb volt, mint az első, ez megnyugtató. :) 

Nem volt ám eseménytelen;) Haladgattam a melóimmal - de még mindig nem egészen értek mindent, amit kellene.. ha belegondolok ez gyanúsan azért lehet, mert tök mást tanultam az egyetemen, tök más a doktori témám (ahhoz se nagyon értek :P), és az is tök más, amit eddig csináltam a melóban. Hát na, rendkívül sokoldalú leszek, ez a lényeg. :D

Szerdán délutáni programként (amíg A-C Párizsban tette a dolgát) N és A-S elrángatott egy kínai bolt szagú mindenolcsó-áruházba, meg ha már ott voltunk a vásárlósnegyedben, akkor elhatároztuk, hogy betámadjuk a Decathlont is.  - Vicces volt, suhantunk az áruházak felé: jobbról ikeja, balról decathlon, na mondom hol vagyunk, Budaörsön?^^  - Az olcsóságboltban végül főleg én vásároltam be: kispárnát, tálcát, lavórt, meg ilyen egyéb létfontosságú cuccokat.Na de most komolyan, szerintetek lehet kényelmesen aludni ezen a... hengeren?? (lásd bal oldali ojjektum (nem a belógó pulcsira gondolok:)) Hippi kispárnát mindenkinek!

Szóval pár száz forintokért bevásároltam és igen elégedett voltam magammal, majd átnyergeltünk a decathlonba, mivelhogy meguntam (gyorsan történt, mi?), hogy utcai cipőben/tornacsukában megyek tesiórázni/futni. Tök olcsón sikerült is találni egy "csudaszép"példányt. Tényleg, csak egész kis százalékában neonrózsaszín, a többiben fekete. Btw, jártunk körbe az áruházban és megdöbbenve fedeztük fel, hogy mindenhol a _rózsaszín cuccok vannak leárazva. Mindenhol. Szóval, ha kelleni fog majd még valami, akkor jó eséllyel az rózsaszín lesz, c'est la vie :P 

No aztán mi volt még? Egyik nap A-C prof okozott vidám pillanatokat (jó, ő mindig azokat okoz, nagyon stand-up comedy stílusban tolja az életet) amint belejtett a two beer or not two beer pólójában..:D Aztán N-nek örültünk nagyon, aki egy doboz ilyen sütivel lepett meg minket <3 Szerintem nincs magyar neve, de isteni volt :) Kipróbáltam még a héten a Pilatest és a Hi-lo nevezetű borzalmat is :D ami koreografált ugrándozás, a tipikus fajtából. Az ilyesmiknek tökéletes antitalentuma voltam világ életemben - hát most (szigorúan magamhoz képest) olyan jól ment, hogy még élveztem is néha:) Úgyhogy megtartom, addig is együtt vagyok A-S-ékkal, és nem az irodában üldögélek. 

Á' propos: midőn egész héten ment a telefonálgatás a létemet bizonyítandó az egyetemen - úgy néz ki végre lesz diákom! és kaptam egy UBO-s laptoptáskát is, megrakodva pendrájvval, agyas kitűzőkkel, kulcstartóval, tollal... szóval a welcome csomagot. Kiderült, hogy lesz még egy magyar az egyetemen... de sajnos akkor, amikor én már pont hazamegyek. Gondolkodom rajta, hogy ha túl sok cuccom lesz, amit nem tudok hazavinni, akkor összeállítok neki belőle egy welcome csomagot én is, és egy magyar nyelvű levél kíséretében ráhagyományozom az erasmus irodán vagy az adminisztráción keresztül, akár ki is lesz az :)

Hol van a fesztivál? - na gyerünk!

Csütörtökön mehetnékem volt, úgyhogy arra adtam a fejemet, hogy megnézem a helyi tanévnyitó fesztivált..

 N ugyan figyelmeztetett, hogy ne mászkáljak nagyon egyedül a sötétben, mert "drunk people everywhere", de mondom ez a fesztiválokon edzett lelkivilágomat csak nem fogja annyira megrázni. Előrevetítve: én csak este 10-ig voltam, de már akkor elvitt pár embert a mentő..:D Én vittem magammal egy búzasört, de azt még világosban megittam, úgyhogy itt rontottam el az asszimilálódást..:)) (nehogy komolyan vegye valaki ezt a mondatot, pls! :)

Brest viszont komolyan vette amúgy az egyetemistái szórakoztatását: a forgalmas utcákat lezárták és a tisztelt hallgatók befoglalhatták a fő teret, a mozi előtti placcot és egy parkot is. Én mondjuk már 6 körül elindultam otthonról - mondván, hogy sétálok egyet a városban, ha még nincs akkor semmi, úgyhogy tessék, itt van pár kép a kora esti állapotról, meg az én kora esti állapotomról. Séta közben eleredt az eső kb. negyed órára, amit főleg egy fa alatt álldogálva vártam ki: ennek köszönhetően megláttam első bresti szivárványomat <3 :) 

Na, ha már kivártam az eső végét, kivárom a programot is - mondtam - és már hirtelen este 9 is lett. :) Elő is bukkant a semmiből egy rakat egyetemistakezdemény, és a színpad fehér kockájában is kezdett egy overallba és sárga bazballsipkába öltözött fószer, aki a hatás fokozása kedvéért egy légyszemüveget is felvett - ami frankón leginkább a nagysikerű Méhek zenekar teaszűrőszemcsijével állott közeli rokonságban. Egészen tetszetős dolgokat művelt: felvett valamit és loopolta. felvett valamit és loopolta. felvett valamit és... szóval szépen összerakosgatott például ilyet meg ilyet . Később kicsit bedurvult, végezetül pedig lenyomott egy kis Manu Chao feldolgozást is mindenki nagy örömére. Kicsit pattogtam is, jó volt <3 Az alkohol a véremből viszont már eltávozott, úgyhogy gondoltam veszek egy sört, vagy ilyesmi... ekkor szembesültem azonban vele, hogy itt a diákokra bízzák részegedést a szervezők: lehet kapni esetleg kaját, van alkohol/drog prevenció, VÍZBÁR, és ezen kívül _levest osztanak _felespoharakban _talicskában hordott termoszokból a pöttyösbe öltözött emberek :D No nem kell aggódni: másfél literes bekevert vodkanarancsokkal, üveg töményekkel/fő és jó ég tudja mikkel rohangáltak a népek, szóval kreatívan megoldották a problémát. 

Visszamásztam megnézni a főteret: eddigre baromi nagy tömeg lett, és többé kevésbé interaktívan nyomatta a photopimpelést (kb ami SZINen is volt pár éve: választhatsz hátteret, beöltözhetsz, kisminkelnek, kész, fun), az erőmétert (mi a szösznek hívják, amikor rá kell ütnöd kalapáccsal valamire, ami aztán felmegy az egekig, és megmondja mekkorát ütöttél?), a jósoldát, meg mindenféle tipikus vásári dolgokat. Gyorsan meguntam. Itt leltem rá a levesosztó központra is, akik cuki pöttyös lakókocsival, tornacipő és kanál füzérekkel nyomultak a piros talicskákon kívül. Imádtam :)

Már majdnem elindultam haza, de beleakadtam a moziépületbe. Azt eddig is realizáltam, hogy valami fényfestés van, de az most esett le, hogy realtime az egész: az "írásvetítő" üveglapjára színes lakkfilcekkel rajzolgathattak az arrajárók - többnyire I love Brest tematikában tették mindezt:) Nagyon tetszett: hangulatos, interaktív, és még zenét is toltak alá, hát tessék <3 Így és így. (Legyünk boldogok! - a francia felirat)

Még visszanéztem a kockaszínpadra - épp nem volt semmi, viszont az egyetemisták tömege mostanra csapatokban összekapaszkodva dülöngélt és ordibált többnyire, amitől gyorsan realizálódott bennem, hogy én most nem fogok összefutni egyetlen haverommal sem, és egyébként is túl józan vagyok ehhez az egészhez - szóval hazamentem.

Meséltem másnap N-nek az alkesz csordákat, bölcsen csak ennyit mondott: A bretagne-iak sokat isznak... sok a tengerész. :D