Belustultam. Sőt: behatékonytalanodtam. Nem minden tekintetben, de azért nem mondom hogy a héten sok alkotó munkát vittem volna véghez...de nézzük a hétvégémet először is:)
Hétvégén vásár volt a városban: Foire de Saint Michel, azaz klasszik Mihály napi vásár. Miért is vásároztak (vásároznak) ilyenkor az emberek? (Nálunk is vásároznak elvileg, ez ilyen globális dolog, ugye.) szerintem például azért, mert a legkorábban szüretelt szőlőkből készülő borok általában kiforrtak erre az időpontra, úgyhogy... buli volt mindig is ;) Szent Mihály arkangyalhoz egyébként egy csomó hagyomány meg szokás kapcsolódik, úgyhogy aki ennél tudományosabb magyarázatra vágyik, Mihály napi tüzekről, az állatok istállókba tereléséről, kisfarsangról például itt olvashat. Vagy itt. Néprajz off. :) Brestben éppenséggel úgy nyilvánult meg ez a dolog, hogy a fél várost lezárták, és minden lelkes és vállalkozó szellemű lakos foghatta a saját kis lomjait, és kicuccolhatott egy pokrócra vagy valamire árulni. Ezen felül természetesen volt egy csomó professzionális árus is, meg mindenféle kajás-piás sátrak, bodegák, kocsik, ja és persze egy komplett vurstli céllövöldével dodzsemmel, anyámkínnyával a kölköknek. A kismacskától elkezdve az antik cuccokon keresztül a több tonna ruhaneműig és játékig, oldtimer kocsiig és versenybringáig, nagymama giccses lámpájáig gyakorlatilag bármit találhattál. Mindez pedig bizony iszonyatosan rengeteg sok embert vonzott. Nekem már kutatók éjszakáján is kiújult egy kis tömegundorom, de az szombaton tetőzött be a vásárban. Gondoltam körbejárok, aztán még elmegyek valahová... bérelek egy bringát, vagy ilyesmi... de nem egészen így sikerült a nap. Alapból későn mentem ki a városba, aztán elindultam _valamerre... és megdöbbenten konstatáltam, hogy belváros, illetve a "főutca" sokkal nagyobb, mint azt én képzeltem, és mint azt megmutatta volna nekem bárki, és hogy a város villamosvonala egyáltalán nem a fő tér mellől indul :) Szóval mielőtt elkavartam volna vásározni, még sétáltam egyet az ismeretlen városrészben, ahol letérve az útról egy temetőt is találtam. Képek következnek, as usual :) Ha már Párizsban is a temetőben kötöttem ki utolsó nap, itt miért ne menjek-e, mondottam:
A teljesen kihalt és pusztulás szélén lévő temető után elég éles kontraszt volt bemenni a vásárba...
Kábé 26 fok meleg volt mindeközben, szóval a fejem is megfájdult, és minden bajom lett. Sóskaramellás palacsintával vigasztalódtam (ez bizony a helyi káros szenvedélyem lesz), meg ciderrel. Bretagne-ban nemigen csinálnak rendes bort, szőlőből, ellenben rengeteg az almájuk... úgyhogy cider, az van dögivel. Egyébként helyi sörök is vannak, bár még nem kóstoltam őket. Na, ez nem tett jól a fejfájásomnak, úgyhogy a tömegundorral karöltve inkább hazamenekültem, és... nem vettem semmit :D
Ellenben kiderült számomra, hogy franciául a vattacukrot barbapapának hívják... :D (A papa szakálla:)
Update: A furcsa citromsárga cuccot, ami az egyik képen van, pedig most lenyomoztam. Zellabiának hívják, vagy jalebinek, és tképpen mézes fánk. Hogy Egyiptomból, Algériából, Indiából, vagy valahonnan egészen máshonnan, ez még nem világos teljesen^^ De legközelebb meg kell kóstolnom!:) Ha már ilyen szép neve van amúgyis <3
