- Végre elmentem önvédelem kurzusra. Elég is volt ennyi belőle. :D Lecsekkoltam előre, hogy az aikido tanár tartja.. hát mindegy, nézzük meg, hátha hasznos - mondtam magamban. Igazság szerint viszont kb 100 (tényleg! megszámoltam:) ember töltötte meg a küzdőtermet, akiknek 75%-a lány volt. Ezen kívül pár elszánt gyakorlott aikidos fiú is jelen volt, őket legalább jó volt nézni :) Amúgy meg aikido light-ot nyomatott a mester, sok stand-up comedy jellegű körítéssel.. (már amennyit én értettem belőle...) Surprise: egy lányzóval kerültem össze, aki szerintem életében nem csinált ilyesmit - vagy az életében nem is sportolt semmit - szóval lényegében egy rongybabával is lehettem volna. Szegényt az kábé az ötödik percben sikerült picit arcbaküldenem, pedig én szóltam, és vigyáztam :( Áh, nevetséges volt, uncsi volt, le sem izzadtam. Kérem vissza a krav magát otthonról..
- Azért voltam TAF-on, strechingen és hi-lo-n is, szokás szerint, meg egy lightos futást is tettem az életembe. (Lightos, mi? kiköpöm a tüdőm 20 perc után, nyomi vagyok igazából..de jól esik:))
- Áramszünetünk is volt. Ami egy relatíve szabadnapnak felelt meg számomra:) Szép idő volt, sétáltam egyet a városban, és felmentem a Tour de Tanguy-be. Egy mocskosul unott recepciós csávó figyelmeztetett, hogy nem fotózhatok - szóval nem fotóztam. Egyébként a toronyba ingyenes a belépés, a földszinten és még két emeleten van létesítve egy picike kiállítás a város történetéről - makettekkel, rajzokkal, régi fényképekkel. És kizárólag francia nyelvű leírással, ofc. Hát... a háború előtti állapotában jobban tetszene nekem Brest, arra jutottam... Fájlaltam továbbá, hogy nem is lehet teljesen felmenni a toronyba, szóval kinézni se lehet belőle, meg semmi:(
- Franciaórára is mentem. Az első alkalommal bezavartak minket, mindenféle színű és korú és nációjú Erasmus diákokat egy tipikus hatalmas lépcsőzetes előadóterembe ("Amphi"), és szintfelmérőt írtunk. Nyelvtani teszttel, szövegértéssel, levélírással. Néhol meglepően könnyű volt, néhol meg fogalmam sem volt róla. Á, tuti a kezdőbe kerülök egyébként, felejtettem én már annyit, hogy törnöm kellett a fejem egy totál egyszerű, informális levél megfogalmazásán, miszerint: hívd meg egy barátodat a hazatérős partidra.. :)
- A neten kattogás közben felfedeztem egy Párizs-Brest nevű süteményt :D Ez annyira aranyos, főleg, hogy egy _bicikliverseny tiszteletére találták ki 1891-ben, hogy bizisten csinálnom kell, ha hazamegyek. Egyébként hiányzik nagyon, hogy főzzek-süssek valamit, és a meleg kaják is eléggé.. Úgy döntöttem nem érdemes itt szórakozni a főzéssel (rezsó+közös konyha, ráadásul egy normális edényem fedővel meg késem sincs, könyörgöm..sütő sincs. mélyhűtő sincs.) de valamiket lehet, hogy muszáj leszek.. nem értem viszont, hogy bírtam megenni régen a gyors rizst meg az uncle ben's-t, meg az ilyen félkész műkajákat :P most megpusztulok tőlük, és nincs az az isten, hogy még egyszer vegyek.. :) Ellenben már egy rántottától is boldog voltam reggel... :D
- Új tejterméket is kipróbáltam: fromage blanc-nak hívják. Hasonló a joghurthoz, de sokkal krémesebb valami. Állítólag a quiche-be is teszik originál (persze a natúr változatot, én ilyen gyümiset vettem most..) - úgyhogy még egy ok, amiért sajnálhatom, hogy nincs itt sütő:) otthon nincs fromage blanc, itt nincs sütő, nem játszhatok sehol kedvemre :P Kénytelen leszek quiche-t venni egy pékségben :) (Otthon meg továbbra is tejföl+tejszínt használni)
- És: Kaptam egy takarót kölcsön N-től. <3 Nem fázom, boldogság van. :)
