Ajj, de rendkívül tökölődős lettem mostanra - az, hogy ezt utálom, nem kifejezés. Tanulópénzem is van, de még mennyi... mindegy, mindenki arra bassza el, amire akarja, nem? De. Igazam van, hát nem? De. Úgy látszik most élem a mélypont napjaimat, de kurvára. Hozzám szólni csak saját felelősségre, bien sur. A skyscannerről meg a francia vonattársaság honlapjáról meg lassan letilthatnának. És még le se futottam az összes kört, ami a október végi-november eleji időszakomhoz kapcsolódik. Hát igen, az egyszerű, az unalmas, na legalább az nem vagyok ippeg... :P

Most kicsit úgy érzem, kifolyik az idő a kezeim közül. Meg így is (ma megint beleolvastam ebbe a norvég kivándorlós blogba (tavaly olvasgattam az oslo-i út előtt), ahol szépen megfogalmazta a blogger az állapotomat): 

"Momentán mintha egy üvegbúra alatt ülnék, se be, se ki egy hangfoszlány nem sok, annyi se. Mi több, most azt érzem, a büdös életben nem is fog, de ez olyan, mint amikor azt mondják érettségi előtt, hogy az érettségi bakfity, jóvan, anyád, aztán jövőre már te mondod az akkori vizsgázóknak ugyanezt, mert tényleg. (...) A búrában sem rossz amúgy, nincs az a nagy nyüzsi, legalább. De valami egészséges balansz hamarosi eljövetelében bizakodom azért." (egy sima, egy fjordított)

Ezen a héten nincs A-S és nincs N. A-C is csak holnaptól. Így most, úgy belejöttem a nagy magányomba, hogy nincs kedvem Erasmus eseményre (La Nuit des Etudiants du Monde) se menni, meg nyelvórára se.

Szóval mondhatnám azt is:á, üdv, introvertált énem, rég találkoztunk. Há, és most jött el az ideje annak, hogy beposztoljam kedvenc képeslapomat :D

Keep calm, lángos-tejföl, kisfröccs, nyár, ennyi kell(ene). :)