Tegnap voltam Yann-on a La Carene-ben. Erősen év koncertje esélyes :)

Kicsit féltem tőle, mert az új album még annyira nem barát, de volt itt minden: Amelie, Sur le fil, és a Dust Lane-ről is 3 szám, ha beleszámítom az erősen megkurtított Ashes-t - ami viszont ajándék volt utolsó utáni ráadásként, unplugged verzióban a színpad szélén a zenekartól:) Még mindig libabőr ahogy az 5 férfihang (+két női) megszólal egyszerre, egyszercsak, amikor épp nem is várnád - ezt nem adja vissza az album, ha otthon hallgatod. És persze azt sem, amikor 2 méterre tőled játssza Yann a hegedűszólóját, és látod, ahogy a vonóról szakadnak le a "szálak". Meg úgy egyáltalán. Könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől, na. Erről nem lehet írni, kész :)

Nem vettem merch-t, mert csupa Infinity-s cucc volt... najó, a plakáttal szemeztem, de aztán úgy döntöttem, hogy az utcáról begyűjtött a true ;) Így a koncert után sem lett annyira a szívem csücske ez az album, bár tény, hogy élőben meggyőzőbben szólt :) De túlságosan szeretem a régebbieket, úgy látszik. Yann meg remélem azért legközelebb Budapestet sem húzza le a koncertlistájáról... és nem kell megint 4 évet várnom, hogy láthassam újra. :) (Hihetetlen, hogy 2010-ben volt az A38-n utoljára.)

Ó, volt előzenekar is ám. Black English. Világmegváltós indie-vel, vagy nemtom :D Elpattogtam rá, bár csak az utolsó kb 4 számukra értem oda. (Gyanítottam, hogy a francia hozzáállásnak megfelelően, ha fél 9-re van kiírva YT, akkor nem fog 9 előtt elkezdődni... hát igen, fél 10 lett belőle :)

Na, hát ez nagyon összeszedett poszt lett, mi?:D Sebaj. Megyek főzök... rákot. :) Meg megpróbálok arcfestéket szerezni. Peinture pour le visage?