Tényleg nem csak képeket meg videókat fogok posztolni a továbbiakban - csupán megvártam míg történik valami velem a héten :D

Nahát eddig az volt, hogy hétfőn szembesültem vele, hogy szar az idő, fáradt vagyok, és egy bőröndnyi kuplerájban üldögélek, úgyhogy otthonról dolgozást engedélyeztem magamnak, ami közben kimoshatok, meg rendet rakhatok, meg feltölthetem az élelmiszerraktáraimat... midőn ezt megleveleztem a drága kollégáimmal, rögvest kiderült, hogy kedden sem fogok bemenni az irodába, mivel a franciák az első világháború végének alkalmából ünnepelnek. Hát jó, végül is, legalább ideért az október huszonhármam, amikor meg dolgoztam :) 

Aztán: megfáztam. Nemtom melyik országban sikerült összenyalnom ezt a különösen aljas bacit (muszáj idelinkelnem az egyik kedvenc olasz csokimat ennek kapcsán - és nem, most nem ettem ilyet:D), de kómázom tőle már napok óta, változó intenzitással és zsebkendőfogyasztással.

Ma doktori védést hallgattam. N kolléganőmét, aki szegényke már hetek óta parázott a dologra - tegnap ráadásul ráijesztett az egyik opponense mindenféle toxikológiai kérdéssel - mikor a doktori témája gazából mindenféle mintavételi módszerek validálása (aflatoxin pisztáciában, meg okadánsav kagylóban), úgyhogy nem győztem biztatni amennyire tudtam. Ügyes volt a lány egyébként: 45 percet kellett beszélnie, és utána még vagy egy órát faggatta a bíráló bizottság. Na nem csak faggatta, amúgy kedélyesen eltársalogtak egymással is a bírálók mindenféle szóba kerülő dolgon. Ja ha már bírálók: előre örültem, hogy megismerhetem azt a fószert, aki majd a Párizsban letöltendő egy hetemet fogja irányítgatni (ha nem mondtam volna még: egy hetet a franciák élelmiszerbiztonsági hivatalánál fogok tölteni,decemberben, ha minden jól megy), ugyanis ő lett volna az egyik opponens. Igen ám, de a csodás brötányi időjárás közbeszólt: olyan szél volt reggel, hogy alig bírtam bemenni az 5 percre lévő egyetemre nem szálltak le a repülők a bresti reptéren - így hát J-L gépe is visszafordult, és visszavitte emberünket Párizsba. Vicces volt, a kérdéseit SMS-ben küldte a bizottság elnökének, szóval azért teljesen nem maradt ki a jóból.^^

A védés után N kis állófogadás-szerűséget rendezett - illetve A-S, G (emlékeztek még rá a tengerparton piknikelős posztból? na, múlt hét óta velünk dolgozik a fiú:) meg én segítettünk kipakolni a dolgokat - igen jól éltünk: voltak saláták, quiche, kolbászok, sajtok, kenyér, szusi (wtf, ugye, egy brötányi védésen:D), meg csomó dolog, amit ki se nyitottunk... ja és persze sütemények, meg pezsgő :) - a kaják felét sem ettük meg, ugyanis a bírálókat még valami étterembe is elvitte A-C. Ezt mondjuk nem is értettem, hogy hogy van... mondjuk lehet, hogy a személyes haverjai, és azért ebédelnek együtt... de annak mi értelme lenne, hogy együtt ebédel a bíráló bizottság a frissensült doktor nélkül? A-C cuki volt, odajött, hozzám, és közölte: Yours is the next! - hát jó... I hope so. :) N-nak pedig volt annyi humorérzéke, hogy a pisztáciás téma miatt egy zacskó pisztáciát is kitegyen az asztalra :)) Miután a bizottság lelépett mi még eszegettünk és üldögéltünk - nekem pedig egyszerre csak nagyon sok bajom lett a világgal: az amúgyis kómás és tiszta dátha fejemnek valahogy nem tett jót, hogy fényes délben pezsgőzgetek, valamint mindenki durván hadarta a franciát körülöttem, amiből nem értettem egy szót sem éppen :( N férje, akit hívjunk csak Mel Gibsonnak meg szánalmasan próbált poénkodni az angol szavakon, ami meg elég rosszul esett:P Szóval baromira meguntam Mel Gibsont és az ellenszenves szőke gyerekeket is, akik szintén ott voltak, és mit nem adtam volna egy bábelhalért...

Mindegy, ennek is vége lett, meló, francia... - még egy szó a franciáról: egyáltalán nem nem jelentettek kihívást azok a feladatok, amiket csináltunk órán... mégsem tudok nagyon megszólalni, és néha nem is értem mit mond a tanárnő/xy:/ hát ezt rakjátok össze:/ Jött egy új lány, asszem német... szegény tényleg nem ért semmit az órából, úgyhogy én nem panaszkodom...mondjuk totál "televanahócipőm" feje is volt az egész óra alatt.

Hangulatjelentést is kaptok: teljesen random váltakozik bennem, hogy a) most akkor már otthon szeretnék lenni, (mostazonnalderögtön szeretnék egy sajátot is persze), a megszokott kis világomban, és azokkal lenni minél többet, akiket szeretek; avagy b) jézusom, már alig van időm itt lenni, fogynak a napjaim, neee, mindjárt vége a nyugimnak és el kell innen mennem...

Ez van. Meg ez.